Válasz
A kapcsolódó jogszabályok:
- az államháztartás számviteléről szóló 4/2013. (I. 11.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Áhsz.)
- a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Szt.)
- az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV tv (továbbiakban: Áht.)
- az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet (továbbiakban: Ávr)
- az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII törvény (a továbbiakban: Áfa tv.)
- a kormányzati funkciók és államháztartási szakágazatok osztályozási rendjéről szóló 15/2019. (XII. 7.) PM rendelet (továbbiakban: Kofu)
- szociális célú felhasználás esetén az önkormányzat szociális rendelete
- A közfoglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról 375/2010. (XII. 31.) Korm. rendelet.
Egyéb szabályozási dokumentumok:
- a közfoglalkoztató számviteli politikájának részét képező önköltség számítási és leltározási szabályzat
- a közfoglalkoztató szociális rendelete, ami tartalmazza a közfoglalkoztatásban megtermelt javak kiosztási szabályait is
Azok a közfoglalkoztatók, akik a közfoglalkoztatás keretében növénytermesztést, állattenyésztést vagy termék előállítást végeznek, kötelesek a megtermelt termények, a nevelt állatok, vagy előállított termékek mennyiségi és értékbeli nyilvántartására.
A jogszabályi előírások miatt az előállított mezőgazdasági terményeket, valamint a különböző kézműves termékeket a befejezetlen termelés, félkész termékek, késztermékek között, a levágásra szánt (nem tenyésztési céllal tartott) állatokat pedig a növendék-, hízó és egyéb állatok között kell nyilvántartani.
A készletnyilvántartási kötelezettség végrehajtásának szempontjából különbséget kell tenni a közfoglalkoztatók között aszerint, hogy azok az Áhsz, vagy a Szt hatálya alá tartozó gazdálkodónak minősülnek-e. Különbség a részletes nyilvántartás vezetésének és a könyvelés gyakoriságának a szabályaiban van. Míg az Áhsz megköveteli a folyamatos mennyiségi és értékbeli analitika vezetését és negyedévenkénti könyvelését, addig az Szt hatálya alá tartozók több nyilvántartási lehetőség közül választhatnak. Döntésüket minden esetben belső szabályzatukban kell rögzíteniük. Annak, aki mennyiségi nyilvántartást nem vezet, vagy e nyilvántartást folyamatosan nem vezeti, a mérleg fordulónapra leltároznia kell. Azonban a közfoglalkoztatási támogatásokból megvalósuló saját termelésű készletek esetében a folyamatos mennyiségi és értékbeli nyilvántartás vezetése mindkét kör esetében kötelező, akkor is, ha a főkönyvi könyvelést csak év végén a felvett leltár alapján végzik el.
A saját előállítású készletek bekerülési (előállítási) értékének részét képezik azok a költségek, amelyek
a) az eszköz (termék) előállítása, üzembe helyezése, bővítése, rendeltetésének megváltoztatása, átalakítása, eredeti állagának helyreállítása során közvetlenül felmerültek,
b) az előállítással bizonyíthatóan szoros kapcsolatban voltak, továbbá
c) az eszközre (termékre) megfelelő mutatók, jellemzők segítségével elszámolhatók
(együttesen: közvetlen önköltség).
Éppen ezért a saját termelésű készletek esetében az elszámolások kiindulási alapját mindig az önköltség számítási szabályzat teremti meg.
Az önköltség számítási rendre vonatkozó belső szabályzatnak tartalmaznia kell többek között az önköltségszámítás során figyelembe vett adatok dokumentálásának rendjét, továbbá az adatoknak a főkönyvi számlákkal, az éves költségvetési beszámolóval, valamint az ezeket alátámasztó részletező nyilvántartásokkal való kapcsolatát.
