A köznyelvben és a médiában igen sok esetben a „közmunka” kifejezés jelenik meg, amelyet legtöbbször a közfoglalkoztatással azonosítanak. A hírek tartalma szerint azonban ennek a kifejezésnek két jelentése is lehet, az egyik a közfoglalkoztatás, a másik pedig a közérdekű munka, amelyek céljuk és végrehajtásuk szempontjából jelentősen eltérnek egymástól.
A „közfoglalkoztatás” elsősorban azokat juttatja munkajövedelemhez, akik szociális ellátásban, azon belül foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülnek. Ezeknek a személyeknek hosszabb ideje nincs lehetőségük egyéb munkaviszony létesítésére munkalehetőség hiánya, esetleg alacsony iskolai végzettségük miatt, vagy azért, mert már kiestek a munkagyakorlatból. A közfoglalkoztatás keretében végzett munka olyan tevékenységekre irányul, amely javítja többek között a települések szociális, egészség megőrzési, nevelési, kulturális, közrend, közlekedésének helyzetét, közösségi tereinek használhatóságát, illetve a települések gazdasági, foglalkoztatási helyzetét. A közfoglalkoztatás társadalombiztosítási ellátást, nyugdíjra és álláskeresési ellátásra való jogosultságot biztosít, valamint segíti az elsődleges munkaerőpiacra történő be-, illetve visszajutást.
A „közérdekű munka” a szabálysértést elkövetők büntetéséhez kapcsolódik. Közérdekű munkára kell jelentkeznie annak a személynek, akinek a szabálysértési hatóság, vagy a bíróság meghallgatás, vagy tárgyalás során közérdekű munka büntetést szabott ki, továbbá a közigazgatási bírságát a hatóság határozatban közérdekű munkára változtatta át. Önként lehet vállalni abban az esetben a közérdekű munkát, ha a szabálysértési hatóság vagy bíróság által kiszabott pénzbüntetés, illetve helyszíni bírság megfizetése helyett az elkövető a közérdekű munkát választja. A közérdekű munka végrehajtásának szigorú szabályai vannak, amelyhez szorosan kapcsolódik a határidők betartása. A közérdekű munka nem biztosít munkajövedelmet, nem jogosít társadalombiztosítási ellátásra és álláskeresési ellátásra való jogosultságot.
