A közfoglalkoztatásról és a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó, valamint egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi CVI. törvény (a továbbiakban: Kftv.) szabályaiban fontos változások következtek be 2015. július 13-tól, illetve következnek be 2015. augusztus 1-jétől.
2015. július 13-tól kibővült a közfoglalkoztatási jogviszonynak minősülő jogviszonyok köre a közfoglalkoztatás keretében szervezett munkaerő-piaci szolgáltatásban való részvétellel, amelynek időtartamára a közfoglalkoztatottnak közfoglalkoztatási bér jár. Ennek időtartama naptári évenként legfeljebb 3 nap lehet, amelyhez szükséges a hatósági szerződést megkötő hatóság jóváhagyása is.
Egy lényeges szövegpontosításra is sor került az Flt. rendelkezéseivel összhangban (az álláskeresőként való nyilvántartás szünetel, ha az álláskereső közfoglalkoztatásban vesz részt): közfoglalkoztatott lehet az az álláskereső is, akinek álláskeresőként való nyilvántartása a közfoglalkoztatási jogviszonya miatt szünetel, vagy rehabilitációs ellátásban részesül.
Módosultak a határozott idejű munkaviszony létesítése esetén a közfoglalkoztatottat megillető fizetés nélküli szabadság feltételei is: az új rendelkezés a közfoglalkoztató által fizetés nélküli szabadság engedélyezésének maximális időtartamát 90 napról 120 napra növeli, valamint az igénybevételhez szükséges munkaszerződés helyett írásbeli nyilatkozatot kell bemutatni, amelynek határidejét a jelenlegi 5 napról 2 napra csökkenti (a fizetés nélküli szabadság megkezdése előtt). A rendelkezés nem alkalmazható a közfoglalkoztatási jogviszony keretében a munkavégzéshez kapcsolódóan biztosított képzés vagy munkaerő-piaci szolgáltatás ideje alatt.
A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvénnyel összhangban a Kftv. ezentúl rendezi a szabadság kiadásának módját, feltételeit, további részletszabályait. A szabadság kiadása a közfoglalkoztató kötelezettsége, előtte azonban meg kell hallgatnia a közfoglalkoztatottat. A közfoglalkoztatónak legalább 15 nappal előre közölnie kell a szabadság kiadásának időpontját és a szabadság mértékét a közfoglalkoztatottal, ellenkező esetben a szabadság csak a közfoglalkoztatott hozzájárulásával adható ki. A közfoglalkoztatott szabadság kiadásával kapcsolatos kérései főszabály szerint a közfoglalkoztatót nem kötik. Ez alól kivételt jelent, hogy a közfoglalkoztatott is jogosult évente 7 munkanap szabadság kivételére az általa meghatározott időpontban. A közfoglalkoztatottnak erre vonatkozó igényét legalább 15 nappal a szabadság kezdete előtt be kell jelentenie. A szabadság kiadása az esedékességének évében kötelező. A szabadság tárgyévet követő időszakban történő kiadására a közfoglalkoztatott oldalán felmerült ok miatt ki nem adható szabadság esetében lesz lehetőség.
A szabadság kiadásának módja: a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra, azaz a közfoglalkoztatottra irányadó beosztást kell alapul venni. Amennyiben nincs munkaidő-beosztás, a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembe vételével kell megállapítani. A szabadságot munkanapokban kell nyilvántartani.
Módosultak a közfoglalkoztatásból való kizárás szabályai is: új kizárási oknak minősül, ha a közfoglalkoztatott az egyszerűsített foglalkoztatás keretében felajánlott munkát nem fogadja el, valamint ha a közfoglalkoztatáson kívüli egyéb foglalkoztatási jogviszonya munkavállalói felmondással vagy munkáltatói azonnali hatályú felmondással szűnt meg.
Egyszerűsített foglalkoztatási igény bejelentése tekintetében újdonság, hogy az egyszerűsített módon létesíthető munkaviszonyban foglalkoztatni kívánó munkáltató a munkaerő-igényét május 1-je és október 31-e között annak a településnek a polgármesterénél is bejelentheti, ahol a tervezett foglalkoztatás helye található.
2015. augusztus 1-jétől új célcsoporttal bővül a közfoglalkoztatottak köre, a jövőben közfoglalkoztatott lehet:
a menekültügyi őrizetben lévő személy kivételével kérelmének jogerős elbírálásáig az, aki menekültként, oltalmazottként, vagy menedékesként történő elismerés iránti kérelmet nyújtott be, vagy
olyan harmadik országbeli állampolgár, akinek az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 62. § (1) bekezdés a), c), d), f) pontok alapján kijelölt helyen való tartózkodását rendelte el.
A fentieknek megfelelően a közfoglalkoztató köteles a közfoglalkoztatási jogviszonyt azonnali hatályú felmondással – a kizárás esetkörén kívül akkor is – megszüntetni, ha a közfoglalkoztatottnak a menekültként, oltalmazottként vagy menedékesként történő elismerés iránt benyújtott kérelmét jogerősen elutasították, kivéve, ha az idegenrendészeti hatóság a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 62. § (1) bekezdés a), c), d), f) pontok alapján kijelölt helyen való tartózkodását rendelte el.