A Jász-Nagykun-Szolnok megyei Jánoshidán egy csökkent munkaképességűeket foglalkoztató varrodán kívül semmilyen munkalehetőség nincs. Az egyre öregedő településen nem működnek foglalkoztató cégek, a helyiek főleg Szolnokra, Jászfényszarura vagy a jászberényi hűtőgépgyárba járnak dolgozni. A település helyzete kilátástalan lenne, ha a polgármester nem ragadna meg minden kínálkozó lehetőséget. Jánoshida mintaként szolgálhat az olyan településeknek, amelyek a közfoglalkoztatás segítségével szeretnének talpra állni – írja a Magyar Demokrata.
Az önkormányzat 2012 végén pályázatot nyújtott be a Belügyminisztériumhoz egy malom, egy pék- és egy száraztésztakészítő-üzem létesítésére egy korábban varrodaként működő önkormányzati ingatlanban. A malomban nyolc közfoglalkoztatott dolgozik. Ennél jóval nagyobb kapacitású malomban a teljes gépesítés miatt sokkal kevesebb emberre lenne szükség, a jánoshidai malomban azonban kevesebb a munkagép, több folyamatot is kézi erővel végeznek. Nyolc óra alatt tíz mázsa gabonát tudnak feldolgozni. A malomnak havonta másfél millió forint bevétele van, ami a község költségvetését tekintve jelentős összeg. A rezsiköltségek és a búzára fordított kiadások még sokat elvisznek, de a nemrég megépített gabonatároló ezen némileg segít. A gabonasilóban 150-180 tonna búzát tudnak tárolni, amit az önkormányzat a helybéli gazdáktól vásárol. A gabonatárolóval mázsánként akár ezer forintot is nyerhetnek. A molnár a laborban bevizsgálja a gazdáktól átvett búzát és a kész lisztet is. A labor 6-7 millió forintos beruházás volt, de bőven visszahozza a ráfordított összeget, hiszen ha nem lenne, a gazdáktól átvett búzát még laborba is kellene szállítani. A malomban két molnár dolgozik: egy közfoglalkoztatott nyolc órában és egy rehabilitációs alkalmazott négy órában. Így tud a malom napi 12 órában, reggel hattól este hatig üzemelni. A malomban őrölt lisztet a helyi lakosok kedvezményes áron megvehetik. A pékségeknek piaci árért szállítanak, kilónként nettó 70-75 forintért.
"Mára szerteágazó piaci kapcsolatunk alakult ki több környező település pékségével, közétkeztetési konyhákkal, pizzériákkal, lángossütőkkel" – sorolja Eszes Béla, Jánoshida polgármestere a program eredményeit. "Legnagyobb megrendelőnk a baracskai büntetés-végrehajtási intézet, ahová hetente háromszor viszünk lisztet. Többet is átvennének, de ahhoz nagyobb jármű kellene. Az önkormányzatnak nemrég sikerült megállapodni a Magyar Családellátó Kft.-vel. A házhoz szállító rendszerben működő cégnek király búzából készült lisztet állítunk elő."
A településen működik a klasszikus értelemben vett közfoglalkoztatás is – belvízelvezető csatornák, árkok tisztítása –, de a polgármester szerint az értékteremtő munkának van igazi rangja. Amikor 2013-ban elindították a nagyobb létszámú közfoglalkoztatást, az több negyven év feletti helyi lakos számára élete első munkahelyét jelentette. Voltak olyan középkorúak, akiknek a rendszerváltás környékén volt utoljára munkájuk. A program tervezésébe az önkormányzat bevonta a helyi gazdákat és a helyi cigány nemzetiség képviselőit is. A jánoshidai program célcsoportja részben azok az alacsony iskolai végzettségűek, akik máshol nem tudnának elhelyezkedni, de alkalmasak az értékteremtő munka végzésére. A közfoglalkoztatás eredménye, hogy aki dolgozni szeretett volna, az kapott munkát, így a családok életébe a munkaidővel visszatért a normális napirend, a munkabérrel pedig a minimális tervezhetőség.
"Ennek a programnak a település minden lakója közvetve vagy közvetlenül haszonélvezőjévé válhat, hiszen egy dolgos közösségben az emberek több figyelmet fordítanak egymásra. Azt erősítjük meg a helyiekben, hogy fontosak az önkormányzat és a település számára, ezért nem szeretnénk senkiről sem lemondani, mert egy közösség attól válik eggyé, hogy segíti a leggyengébbeket is" foglalta össze Eszes Béla a jánoshidai modell alapvetéseit.
Az önkormányzat harmincöt hektár földterületen árpát, kukoricát, takarmánynövényeket termeszt. Vetőgép és kombájn nincs, így vetni és aratni saját erőből nem tudnak, traktorok és talajlazító gépek viszont vannak. A birkaólat közfoglalkoztatottak építették bontott anyagból. A program elején ötven birkával indultak, ma már kétszáz darabos állományuk van. Létrehoztak egy mangalicatelepet és hamarosan beindul a vaddisznótartás is, közfoglalkoztatottak már építik a vadfarm kerítését. A birkák feldolgozására jelenleg még nincs kapacitás, így azokat élő értékesítésre tartják. A mangalicákat, a baromfikat, a kacsákat egy közfoglalkoztatásba bevont család gondozza. A jószágok ellátása egész napos munkát igényel, ezért az önkormányzati ingatlant, amiben laknak, jelképes áron, havi ezer forintért bérlik. Nappal még néhány közfoglalkoztatott is besegít az állatok etetésébe. Akik tartósan a program munkavállalói, azok közül többen is megpróbálkoztak saját állattartással is. A tűzifaköltségek csökkentésére öt hektárnyi területen energiaerdőt telepítettek. Az olcsón megvásárolt tűzifából oszlopokat, deszkákat vágnak ki, amelyeket az állattenyésztésnél, kerítésépítésnél tudnak hasznosítani. Egy önkormányzati tulajdonú volt ABC épületében fafeldolgozó üzemet alakítottak ki, ahol a közfoglalkoztatottak nemcsak tűzifát aprítanak, hanem napelemekből nyert elektromos energiával szalagfűrész, gyalu és faapríték-előállító gép működik. A napelemes rendszer évente egymillió forint energiát termel.
A polgármester rendszerint elbeszélget a közfoglalkoztatottakkal az előző napi történésekről, valamint arról, hogy az önkormányzat milyen őket is érintő döntéseket hozott. A közfoglalkoztatottak kilencven százaléka csak nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkezik, jó, ha öt embert tudnak szakmunkásként alkalmazni. A szellemi-lelki tréningeket munkakezdés előtt, valamint munkaidő végén tartják. Céljuk, hogy fejlesszék az általános műveltséget és a munkához való hozzáállást. "Ezt a feladatot kollégáimmal annak jegyében végezzük, hogy ne csak szerszámot és munkát adjunk a kezükbe, hanem a gondolkodásmódjukat, a lelküket is tréningezzük, annak érdekében, hogy jobban kinyíljon számukra a világ" – mondja a polgármester.
Hosszú távú céljuk, hogy a saját termőföldjükön előállított gabonát saját gabonatárolójukba tudják tárolni, majd a saját malmukban állítsák elő a lisztet, amelyből a helyi pékség elkészítheti a közkonyhának és a helyieknek a pékárut. Ennek megvalósításához már csak egy péküzem hiányzik.
Forrás: Magyar Demokrata
