Válasz
A közfoglalkoztatónak minden bejelentett, illetve tudomására jutott balesettel kapcsolatban minősítési kötelezettsége van, tehát meg kell állapítania, hogy munkabaleset történt, vagy sem (a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 66.§ (2) bek.). A közfoglalkoztató baleseti eseménnyel kapcsolatos megállapítása azonban csak akkor végleges, ha azt a balesetet szenvedett közfoglalkoztatott (halála esetén hozzátartozója) nem vitatja és az illetékes szerv felügyelője is egyetért a munkáltató megállapításával.
A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87.§ 3. pontja szerint munkabaleset az a baleset, amely a munkavállalót (közfoglalkoztatottat) a szervezett munkavégzés során, vagy azzal összefüggésben éri, függetlenül annak helyétől és időpontjától, valamint a balesetet szenvedett munkavállaló (közfoglalkoztatott) közrehatásának mértékétől.
A munkavégzéssel összefüggésben következik be a baleset, tehát munkabalesetnek minősül az olyan eset, amikor a munkavállalót (közfoglalkoztatottat) a foglalkozás körében végzett, munkához kapcsolódó közlekedés, anyagvételezés, anyagmozgatás, tisztálkodás, szervezett üzemi étkeztetés, foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás és a közfoglalkoztató által nyújtott egyéb szolgáltatás igénybe vétele során éri.
Nem tekinthető munkavégzéssel összefüggésben bekövetkező balesetnek (munkabalesetnek) az a baleset, amely a közfoglalkoztatottat a lakásáról (szállásáról) a munkahelyére, illetve a munkahelyéről a lakására (szállására) menet közben éri, kivéve, ha a baleset a közfoglalkoztató saját vagy bérelt járművével való közlekedés során történt.
A munkaidőn kívül – beleértve szabadság, szabadnap, igazolatlan távollét, vagy a munkáltató intézkedése miatti munkából történő egyéb távollét időszakát is – bekövetkezett baleset nem minősül munkabalesetnek.
Súlyos az a munkabaleset (a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 87.§ 3. pont), amely