Válasz
Közfoglalkoztatási jogviszony esetén is lehetőség van a munkaidő vasárnapi és munkaszüneti napra történő beosztására a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvényben (a továbbiakban: Mt.) foglaltak szerint. Az erre az időre járó bérpótlékokat közfoglalkoztatási jogviszony esetén is ki kell fizetni, melyek számítási alapja a közfoglalkoztatási bér, illetve a közfoglalkoztatási garantált bér. Az Mt. szerinti bérpótlékokat a közfoglalkoztatónak kell megfizetnie a közfoglalkoztatottak felé, arra azonban támogatás nem vehető igénybe.
A közfoglalkoztatásról szóló törvény kizárja az Mt. 136. § (3) bekezdésének alkalmazását, amelyből munkaviszony esetében a tört havi bér számítási módszere ered, melynek során a tárgyhavi irányadó általános munkarendet kell alapul venni (munkanapok száma) a tört havi bér kiszámításánál. Munkaviszony esetében ezért a munkaszüneti napokat nem lehet számításba venni. A közfoglalkoztatási jogviszony esetében azonban − tekintve, hogy a hivatkozott Mt.-szabályok nem alkalmazhatóak − az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napokat (a továbbiakban: hétköznap) is bele kell számolni a beosztás szerinti munkaidőbe.
A távolléti díj kizárólag munkaviszony esetén értelmezhető, mivel a távolléti díj alkalmazásának közfoglalkoztatási jogviszony esetében nincs helye, tekintettel arra, hogy a közfoglalkoztatásról szóló törvény kifejezetten kizárja az Mt. szerinti távolléti díj számítására vonatkozó szabályait. A közfoglalkoztatási jogviszonyban ezért távolléti díj nem fizethető (ki sem számítható).
A szabadság miatti arányosítás problémája munkaszüneti nap esetén csak abban az esetben vetődik fel, amennyiben a tárgyhónapban a munkaszüneti nap hétköznapra esik. Álláspontunk szerint a tört havi bér, továbbá a táppénzalap számítási módszere a közfoglalkoztatási jogviszony esetében a következő: havibér alkalmazása esetén az egynapi közfoglalkoztatási bér, illetve napi táppénzalap kiszámítása során a havi közfoglalkoztatási bér/garantált közfoglalkoztatási bér összegét kell alapul venni és ezt kell elosztani a tárgyhó munkanapjai és hétköznapra eső munkaszüneti napjainak összegével.
Abban az esetben, ha a hétköznapra eső munkaszüneti nap beleesik a betegszabadság időtartamába, a munkaszüneti nap betegszabadságként az Mt. 126. § (4) bekezdése alapján – amely a betegszabadságra vonatkozik, és amelynek alkalmazását a közfoglalkoztatásról szóló törvény nem zárja ki, éppen ezért közfoglalkoztatási jogviszony esetén is irányadó − nem vehető figyelembe, ezért helyette munkanapként kell elszámolni és közfoglalkoztatási bért kell rá számfejteni, mivel közfoglalkoztatási jogviszonyban (és munkaviszonyban sem egyébiránt) betegszabadságot munkaszüneti napra nem lehet kiírni, csak a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra.