A Magyar Közgazdasági Társaság Munkaügyi Szakosztálya, valamint a Belügyi Tudományos Tanács Közfoglalkoztatási Munkacsoportja – a Magyar Tudomány Ünnepe keretében – a tavalyi év végén műhelykonferenciát tartott a Belügyminisztériumban. Jelen összefoglaló a Munkaügyi Szemle decemberi számában is olvasható.
A rendezvény előadói Váradi Monika Mária, az MTA KRTK Regionális Kutatások Intézetének tudományos főmunkatársa, Csoba Judit, a Debreceni Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, valamint Bodnárné dr. Boda Dorottya, a Belügyminisztérium Statisztikai, Elemzési és Monitoring Főosztályának kutatója voltak.
Chikán Attila akadémikus, a Budapesti Corvinus Egyetem egyetemi tanára, az MKT Gazdaságpolitikai és Gazdaságelméleti Szakosztályának elnöke köszöntötte a műhelykonferencia valamennyi résztvevőjét és felvázolta a meghívott előadók prezentációinak témaköreit. Kifejtette, hogy a közfoglalkoztatás a magyar gazdaság egyik központi témája, komplex és sokoldalú témakör.
Váradi Monika Mária „Az értékteremtő közfoglalkoztatás arcai – a helyi fejlesztés korlátai” címmel tartotta meg előadását. Bemutatta a hátrányos helyzetű térségek fejlesztési lehetőségeinek az elmúlt bő másfél évtizedben végbement összeszűkülését, ami részben magyarázatot ad a közfoglalkoztatási források lokális felértékelődésére. Az előadás a közfoglalkoztatáson belül a hátrányos helyzetű térségekben elindított startmunka mintaprogramokra koncentrált. A lassan hat éve működő közfoglalkoztatás ”konszolidálódott” intézménnyé vált, amelynek fenntartásában az önkormányzatok éppen olyan érdekeltek, mint a közfoglalkoztatásba bevont munkanélküliek. A program ellentmondásai ugyanakkor abból is fakadnak, hogy a közfoglalkoztatás „univerzális” közpolitikai eszköz, amely egyszerre szolgál foglalkoztatás-, szociál- és fejlesztéspolitikai célokat, s egyúttal a szegények „fegyelmezésének” eszköze és a (lokális) társadalmi béke fenntartásának is záloga lett.
A startmunka mintaprogram az állami közfoglalkoztatás-politikán belül kísérletet tesz a területi egyenlőtlenségek mérséklésére is, amennyiben olyan értékteremtő tevékenységeket támogat, amelyek révén lehetségessé vált a programban résztvevők lényegében tartós foglalkoztatása. S ezzel a programmal az állam területfejlesztési forrásokat visz az érintett hátrányos helyzetű térségekbe, településekre.
A program megvalósítása során azonban a településvezetők, a közfoglalkoztatás helyi irányítói kénytelenek „trükközni”, fellazítani a központi szabályozás korlátait. A „trükközés” kényszere részben abból fakad, hogy a tervezés és megvalósítás túlszabályozott, miközben a településeken zajló folyamatok (pl. külföldi munkavállalás) miatt az értékteremtő programok nem tervezhetők az elvárt pontossággal. A hierarchikusan felépített intézményrendszer működését jellemző bizalomhiány és alkalmazkodási kényszer pedig azt eredményezi, hogy a településvezetők tartanak attól (nem is tanácsolják nekik), hogy a programot a megvalósítás közben belügyminisztériumi engedéllyel megváltoztassák. Más oldalról a „trükközést” az kényszeríti ki, hogy a közfoglalkoztatási források a működési és fejlesztési források jelentős mértékű elvonása, illetve összeszűkülése miatt lényegében az egyetlen olyan (egyelőre biztosnak számító) bevételt jelentik, amelyekből a településüzemeltetés és –fejlesztés feladatai megvalósíthatóak, fedezhetőek.
Csoba Judit „Komplementer vagy rivális modellek? Kísérletek a hátrányos helyzetű csoportok életminőségének javítására, munkaerő-piaci integrációjára” címmel tartotta meg előadását. A Debreceni Egyetem a Manchesteri Egyetem által vezetett InnoSi című Horizont 2020 programban végzi a szociális földprogramok kutatását. A szociális földprogram a kutatási programban résztvevő tíz európai országból kiválasztott húsz innovatív projekt egyike. A jelenleg is zajló nemzetközi kutatás célja a társadalmi befektetés jellegű szociális innovációk vizsgálata. A szociális földprogram mint a hátrányos helyzetű csoportok életminőségének javítását, munkaerő-piaci integrációját segítő integrációs modell vizsgálatakor a kutatók arra keresik a választ, hogy a mezőgazdasági kultúra újrateremtésének milyen lehetőségei vannak az alacsony lélekszámú településeken élő, peremhelyzetű társadalmi csoportok körében. Az önfenntartó képesség javításának és a termelési kultúra elsajátításának szükségessége joggal merült fel ezekben a térségekben, hiszen a kertek művelésének hiánya az elmúlt húsz évben egyre általánosabbá vált. A kis lélekszámú településeken a házak melletti kertekben a rendszerváltást megelőzően virágzó kertkultúra elenyészett. A szociális földprogram sajátosságainak feltárásakor a kutatás kitért a kistérségekben működő integrációs modellek – szociális földprogram, közfoglalkoztatási program, Start kistérségi mintaprogram, szociális szövetkezetek – közötti viszony elemzésére is. A kutatók arra keresik a választ, hogy az integrációs programok közötti kapcsolat versengő, egymást helyettesítő, vagy inkább egymást erősítő jellegűnek bizonyult a vizsgált kistérségekben az elmúlt években. Az integrációs modellek összevetését a kutatók két fő (önkéntesség-kötelezettség a programban való részvételkor, egyéni, vagy csoportos munkavégzés) és öt aldimenzió (önállóság, időtartam, a szakmai támogatás formája, a fejlesztendő készségek, fenntarthatóság) mentén végezték. Az integrációs programok elemzésének összegzéseként megállapításra került, hogy a modellek együttélése egy településen minden tekintetben számos előnnyel jár. A sikeresen működő önkormányzatok mindig „több lábon állnak” és komplex rendszereket működtetnek. Az egyes integrációs modellek tehát nem helyettesíthetik, éppen ellenkezőleg, kiegészítik egymást. A többszintű programrendszer biztosítja a belépésnek és a kilépésnek a szükségletekhez igazodó módját. Ez garantálja a modell dinamikáját és hozzájárul a kistelepülések lokális gazdaságának fejlesztéséhez, a helyben élők életminőségének javításához.
Bodnárné Boda Dorottya „A közösségből építkező gazdaság, avagy a Start mintaprogramok jó gyakorlatai Baranyában” című előadásában egy empirikus kutatás tapasztalatait osztotta meg a hallgatósággal. A kutatás azt a célt tűzte ki maga elé, hogy feltárja azokat a gazdasági-társadalmi összefüggéseket, amelyek befolyásolják a közfoglalkoztatás helyi gazdaságfejlesztésben elfoglalt helyét.
Baranya gazdasági és munkaerő-piaci lehetőségeit nagymértékben befolyásolja a településszerkezete. A megye aprófalvas szerkezetű, a települések héttizede kevesebb, mint ötszáz fős. A felkeresett járásokban a rendszerváltást megelőzően a döntően mezőgazdaságra épülő feldolgozóipart a háztájikat is támogató TSZ-k egészítették ki, kellő számú betanított munkát kínálva a helyieknek. A szerkezetváltás helyi folyamatainak eredményeként a fiatalabbak és képzettebbek elköltöztek, a „helyben maradás” mellett szóló döntő érvvé a lakóingatlanok eladhatatlansága vált, amit egyes térségekben és településeken súlyosbított a rossz szociális helyzetű lakossági csoportok beköltözése, a szociális migráció.
A megyében – az Elcoteq korábbi, évtizedes jelenlétét leszámítva – stabil gazdálkodású nagy foglalkoztató az interjúk készítésének időpontjáig nem volt. A rendszertelen kereseti lehetőségeket és a gyenge munkajogi védettséget (prekárius foglalkoztatási formákat) kínáló, hektikus munkaerőpiac és a visszaszoruló tömegközlekedés az elmúlt évtizedekben nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az aprófalvakban rekedő lakosság munkavállalással kapcsolatos attitűdjei kedvezőtlenül alakuljanak. Az életkor, a képzettség, vagy a családi helyzete okán különben is alacsony elhelyezkedési eséllyel rendelkező lakossági csoportok a jólléti transzferekre és a megélhetéshez minimálisan szükséges alkalmi munkavégzésre rendezkedtek be. A 2000-es évek foglalkoztatáspolitikai beavatkozásai a legrosszabb helyzetű településeken élő, hátrányos helyzetű munkavállalói csoportokat nem érték el. A közfoglalkoztatás a gazdaság, az infrastruktúra és a munkaerőpiac fejlettsége, valamint a lakosság összetételét alakító népességmozgások, illetve demográfiai folyamatok összefüggései mentén, lokalitásonként eltérő szerepet tölt be a települések fejlődésében. A vizsgált települések gazdasági helyzete leginkább települési szint és a földrajzi helyzet tényezői - köztük a megyeszékhelytől mért távolság - függvényében alakultak. A helyi fejlesztések kiemelkedően fontos tényezője volt az is, hogy milyen erős a helyi közösség, és ettől nem függetlenül, vannak-e a településnek kvalifikált, a közösségért tenni kész, aktív vezetői.
Az előadó példákon mutatta be a helyi gazdaságfejlesztés három változatát. Az agglomerációhoz sorolt, relatíve fejlett, szuburbanizációs kiköltözés célpontjául szolgáló faluban a kismértékű, limitált létszámú közfoglalkoztatás a reszocializáció eszköze. A hátrányos helyzetű térség turisztikai desztinációvá fejlődő aprófaluban a közfoglalkoztatás a gazdasági vertikum építésének és a lakosságmegtartó képesség növelésének lehetősége. A hátrányos helyzetű térség, hátrányos helyzetű aprófalvában a közfoglalkoztatásra a gazdaság és közösség szerveződés magjaként tekintenek.
A hozzászólók a közfoglalkoztatás differentia specifica-jára, a közfoglalkoztatás állandó, avagy átmeneti jellegére, a szakpolitikák együttműködésére, a kutatások támogatásának lehetőségére, a közfoglalkoztatást szervezők képzésére, a 25 éven aluliak bennragadásának eshetőségére, a mentális, szociális vagy egészségügyi problémával küzdő álláskeresők számára négy megyében indított 2016. évi kísérleti program eredményeire kérdeztek rá.
Hoffmann Imre, a Belügyminisztérium közfoglalkoztatási és vízügyi helyettes államtitkára a felvetődő kérdésekre válaszolt, illetve tájékoztatást adott a közfoglalkoztatás céljairól, eredményeiről, továbbfejlesztésének terveiről.
Chikán Attila zárszavában megköszönte az előadók színvonalas és részletes előadásait, a hozzászólásokat és az azokra adott válaszokat. Hozzáfűzte, leszakadó rétegek mindig is voltak Magyarországon, de ugyanez érvényes a világ bármely országára is. Úgynevezett kisegítő, pótló eszközökre mindig szükség lesz. A Belügyminisztérium folyamatosan keresi a lehetőséget, hogy a közfoglalkoztatási programok minél egyénre szabottabbak legyenek. Előrevivő, hogy a közigazgatás és a tudomány együtt keresi a továbbfejlesztés megoldásait.
Tomorné Vujkov Krisztina
vezető-főtanácsos, Nemzetgazdasági Minisztérium
http://www.munkaugyiszemle.hu/kozfoglalkoztatas-mint-helyi-fejlesztes