Szirák egykor híres mezőváros volt, az első írásos emlékei 1219-ből valók. A johannita lovagrend háromszáz éven keresztül működtetett itt ispotályt. Szebb időkben a Telekiek virágoztatták fel, most a közfoglalkoztatás segíti a települést.
Szirákon az 1200 lakos negyven százaléka roma, az iskolások és az óvodások kilencven százaléka. A falu 120 millió forintos költségvetésének nagy részét szociális segélyre fordítják a nagy számú munkanélküli lakosra tekintettel. A közfoglalkoztatás nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy mára a település lekerült az ország bűnfertőzöttségi térképéről.
A közfoglalkoztatottak hozzászoktak a napi munkavégzéshez, nyolctól négyig rendszeresen dolgoznak, és a gyerekek is látják, hogy a szülők munkába járnak, tevékeny részesei a társadalomnak. Folyamatosan javult a helyzet, megindult a háztáji gazdálkodásuk is, újra elkezdték művelni a kertjeiket.
A közfoglalkoztatás keretében először gyógynövénytermesztésbe, illetve óriásnyúl-tenyésztésbe kezdtek. A mezőgazdasági tevékenységek mellett épületeket újítottak fel, létrehoztak egy falumúzeumot, parkokat alakítottak ki. Tavaly elkészült az 56-os emlékpark és a hősök emlékműve. Ha szebb az egyik porta, példa a szomszédnak is. Akadnak még elhanyagolt házak, kertek, de a település fokozatosan fejlődik, szépül. A csatornahálózat az egész szegregátumban kiépült, egyre többen csatlakoznak rá.
Négy hektár külterület, húsz évig volt műveletlen, most levendula, szurokfű, ismertebb nevén oregánó és citromfű nő rajta. A levendula és az édeskömény itt régen is megtermett. A virágot, levelet kézzel szedik, morzsolják, szárítják, szörpöt, molyűző levendulapárnát, szárított gyümölcscsel dúsított mézet készítenek belőle, egy helybeli üzem pedig gyógyteát. Ezeket a falu piacán és az ünnepeiken, fesztiváljaikon árulják. A gyógynövényültetvény mellett fóliasátorban nevelik a palántákat: virágokat, fácskákat, paprikát, paradicsomot. A helybéliek pedig büszkék arra, hogy mindez az ő munkájuk eredménye.
(Forrás: Magyar idők)
