Egyre több az olyan kistelepülés, ahol a helyiek több hektáron bérmunkát vállalnak, kertészkednek és befőző, gyümölcslékészítő vagy savanyító üzemet működtetnek. Mi a titok? Egy biztos: ahol jól prosperál a gazdaság és az emberek szívesen dolgoznak, ott egy erőskezű, következetes vezető áll a falu élén, aki megteremti az összefogást.
Amikor egy településen van hagyományos mesterség, akkor a polgármesternek magától értetődően azt kell megerősítenie, és a termelést is érdemes aköré szervezni. Legalábbis ez a véleménye Csutiné Turi Ibolya polgármester asszonynak, aki a kosárfonást élesztette föl a Fejér megyei Sárkeresztúron. Kosárfüzeket telepítettek, amit már nem csak saját használatra termelnek, hanem értékesítésre is.
OKJ-s végzettségű közfoglalkoztatottból hat dolgozik a műhelyben, mások az ültetvényeken és a vesszőfőzőnél. A népművészeti tárgyakat már megrendelésre is készítik. Másik büszkeségük pedig a levendulaföld.
Itt a nyári munkák alatt csak arra van idő, hogy leszárítsák a termést, a lepárlást pedig Pannonhalmán végeztetik el ősszel. Összesen 130–150 emberrel dolgoznak, de így is mindig akad, aki azzal keresi meg valamelyik brigádvezetőt, hogy ajánlja be őt munkára. Mert itt akkora a munkaerő túlkínálat, hogy még a közfoglalkoztatók is válogathatnak a munkásokban.
„Olyan növényeket választottam, amelyek gondozása nem kíván nagy szakértelmet. És a hölgyek büszkék arra, hogy milyen sok olajat ad a növény – szerintük azért, mert énekelve kapálják. Munkát is egyre többen találnak. Jelenleg közel húszan járnak át Mórra, Székesfehérvárra dolgozni” – számol be sikereikről Csutiné Turi Ibolya.
(Forrás: Haszon Agrár Magazin)
