A Kormány közfoglalkoztatással összefüggő, 2018-ra vonatkozó céljai között továbbra is szerepel a közfoglalkoztatottak elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedésének ösztönzése. Az elsődleges munkaerőpiacról kiszorultak, különösen a munkaerőpiacon halmozottan hátrányban lévő, foglalkoztatást helyettesítő támogatásban részesülő, illetve álláskeresési vagy szociális ellátásra nem jogosult álláskeresők, az alacsony iskolai végzettségűek, a tartósan munka nélkül lévők (kiemelten a megváltozott munkaképességűek, a hajléktalanok, az elismert menekültek és oltalmazott jogállásúak, a roma nemzetiségű álláskeresők, továbbá a Nemzeti Eszközkezelő Zrt. által működtetett „Határozott idejű bérleti szerződés” programban részt vevő álláskeresők) foglalkoztatásának és foglalkoztathatóságának növelése. Kiemelt figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű, 16–18 év közötti korosztály munkaerőpiaci (re)integrációjához leginkább szükséges és megfelelő, személyre szabott munkaerőpiaci szolgáltatásokhoz való minél szélesebb körben való hozzáférésére. A gazdasági erősödés elősegíti a közfoglalkoztatottak piaci alapú munkavállalását. A Rendelet részletesen ismerteti azokat az egyéni és csoportos szolgáltatásokat, amelyeket a közfoglalkoztatottak is igénybe vehetnek évente legfeljebb 15 napban. Ennek szervezése a helyi igények, valamint a járási hivatalokban rendelkezésre álló erőforrások figyelembe vételével történik. Az elhelyezkedés megkönnyítése érdekében a közfoglalkoztatott is közvetíthető a számára megfelelő munkahelynek minősülő, nyílt munkaerőpiaci álláshelyre. A munkaközvetítéssel felajánlott megfelelő munkalehetőséget a közfoglalkoztatott köteles elfogadni, ellenkező esetben különböző szankciók érik. A jelentős létszámot foglalkoztató munkáltatók nagy létszámú munkaerőigénye esetén a meghirdetett állásra csoportos munkaerő-toborzást is szervezhetnek a járási hivatalokban az álláskeresők számára.

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 2018. január 1-jétől hatályos módosítása alapján, a közfoglalkoztatott részére a tömegközlekedési eszköz igénybevételével felmerült indokolt helyközi utazási költséget – ideértve a lakóhelyétől az állami foglalkoztatási szervhez illetve a foglalkoztatóhoz történő oda- és visszautazást – meg kell téríteni, ha számára az állami foglalkoztatási szerv munkát ajánl fel.